Más tornyokból is szép a kilátás

Évek teltek el és már nem a CN Towert tekintem "A Pont"-nak. A tárgyi környezet fontos, de nem kötődhetünk egy idegen helyhez olyan lelkesen, ahogyan én azt régen képzeltem. Valóban, az ördög a részletekben rejlik, és lakva ismerszik meg nemcsak az ember, hanem egy hely is. Keserű tapasztalatok és egy végtelenül magányos év döbbentett rá, hogy tényleg felülről, vagy kívülről, messziről kell néha nézni az életünket, ha nem akarunk elveszni a részletekben. Szárnyaszegetten, csalódottan távozni egy kedvelt helyről, nem is beszélve az otthagyott emberekről nem egy felemelő érzés, de fontos, hogy ennek tanulságait beépítsük magunkba a jobbítás, javulás szándékával. Kilépés a komfortzónából- na, ez megvolt. De nem kívántam ott maradni.

A gyermeki naivitással a világ szépségeit szemlélő ember rá kell, hogy jöjjön, hogy A Tornyot önmagában kell felépítenie és gondoznia azt, ha önámítás helyett a realitások talaján akar élni és fejlődni, haladni előre. Fontos, hogy eközben az önazonossága megmaradjon, ne váljon áttetsző, egy más által elképzelt ideál megtestesítő bábjává.

Mivel már így is több a közhely, mit a tényanyag az előző bekezdésben, inkább használom Weöres Sándor örökké érvényes szavait, amit a "Teljesség felé" című művében  írt le:

"Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

A torony tehát egy létra kell, hogy legyen, amely szilárd, de járható, ég és föld között teremthet kapcsolatot, harmóniát. Most már ezt a létrát építem.