Válasszunk egy képet a mai napra is! Lássuk, mi jut eszembe róla. Még mindig a tegnapi érzések. Magáért beszél, nem?

 "Magáért beszél", because I felt as if something was coming towards my tower with the intention of destroying my sense of humour, however, as the picture shows, this is just a joke, breaking news that won't last longer than a week or so or even less.There is this intention here.....creating an atmosphere of panicking, playing with (or rather against) sheep people's nerves)....just for others' fun....Although...there were Jobbik demonstrations here against Alföldi's (ex Nemzeti Színház director) directing the rock-opera : István, a király with burning red crosses and obvious gay elements 

(I didn't see the play, it was shown on tv on Aug 20th) . The country is divided by such questions, failing to focus on and channnel the anger in questions which are a lot more important,e.g.: determining our children's fate for decades to come. 300 schools will have policemen in the building, 97 still operating without a headtecher appointed - ours included, compulsory ethics or religion lessons in primary schools , for which the parents are obliged to pay for if their child chooses a rare religion , i.e.: the groups wd consist of less than 12 sts; ....sorry for boring you with this.

És a nap még mindig süt, süt a hatásvadászokra és mindenki másra is. És tényleg húzzuk be fülünk-farkunk, hogy baj ne érjen minket??

Ma az indulatok vezérelnek, pedig nem így terveztem. Így indulhat egy nap,vidáman, színesen, Chihuly, amerikai üvegművész perzsa plafonfantáziája képével élve:

Mindig történhet olyasmi ami még az ember nyugodt kis csapongásait is megzavarhatja. Eszembe jut ez a kép, ahol még szerencse, hogy az erős betonfal megfogja a toronyromboló szándékkal berobbanó furgont:

City Tv Center

Ez történik sokszor velünk: elégedetten bandukolunk kényelmes kis tornyunk rejtett zugaiban, vállon veregetjük magunkat sikereinkért, majd hirtelen buldózer módjára betör a köreinkbe valami, ami teljesen övön aluli, tökéletesen idegen a mi világunktól. Problémák, mások által ránk rótt feladatok, tőlünk idegen tennivalók, vagy egyszerűen csak egy idegesítő ember képesek és eltérítenek minket nyugodt, színes világunktól, kizökkenthetnek alakulófélben lévő gondolatmenetünkből. Már ha hagyjuk. Mert a problémákat kezelhetjük, a feladatokat megoldhatjuk, más emberek mosolyától újra felvidulhatunk és pikk-pakk, újra színes lesz a világ....lehet, kicsit más árnyalatokkal, de az nem is baj .

Köszönöm, Chihuly! Törékenynek látszó üvegfaladról lepereg a szomorúság, könnyebben átevickélünk ezen a napon.

Részletek

Amikor először járok egy számomra ismeretlen helyen, főleg ha új nyelvi közegbe is kerülök, olyan sok új információ jut el rövid idő alatt hozzám, hogy képtelen vagyok feldolgozni mindent, csak lubickolok az újdonságokban és csapongok és mindent látni, érezni, tapintani akarok....Azután rájövök, hogy semmit nem figyeltem meg annyira, hogy az megmaradhasson, felidézhető legyen. Amikor egy felhőkarcolókkal teli nagyváros utcáin sétáltam, napokig észre sem vettem, hogy milyen magasak fölöttünk az épületek, és a legritkább esetben néztem föl az égre, vagy előre, messzire. Megmaradtam az utca szintjén, amihez hozzá voltam szokva. Súlyosbító körülmény, hogy képtelen vagyok térkép alapján tájékozódni, főleg menet közben. Így aztán többször kell ugyanazt a helyet bejárnom, megfigyelnem, hogy az igazi színeit felfedezhessem. És még akkor a részletekről, amiben az ördög rejlik, nem is beszéltem :) 

Látkép a városra Mimico városrészből

Vajon melyik az igazi színe? Egyik, vagy másik, vagy egyik sem? Vagy mindig más? Mitől függ ez? Az én hangulatomtól, vagy csak a napszaktól? Esetleg a rossz minőségű fényképezőgépemtől? :D Mint mondtam, eleinte a sok képből semmi nem marad meg pontosan. Azután rájövök, hogy mégis van egy dolog ebben, ami nekem fontos lett és  nem is biztos, hogy a színek azok, amik ebből megmaradnak nekem. Talán nem is az egész kép, csak egy részlete: és most nem a Torony, hanem ez a bokor, ami eredetileg csak részletkérdés volt. Nem is gondoltam volna ...pedig végig ott volt és nem igazán láttam a Toronytól. :) de valójában a részletek azok, amik visszahúznak és visszavezetnek egy helyhez. Vagy egy emberhez.

Kitekintő- CN Tower

Ő ott a háttérben épp megfelel. Menjünk közelebb - igen, elég magas : 553 méter, 1976 és 2007 között a világ legmagasabb épülete volt; CN Tower a hivatalos angol neve, Kanada Nemzeti Tornya, Torontóban, Ontario állam fővárosában áll, amely Kanada legnépesebb városa.

Toronto, Kanada. Kelet-Európából nézve sokaknak álomvilág. De ha ott vagy, kiderül, hogy nemcsak egy másfajta világ, de sok-sok világ és kultúra békés találkozóhelye ez a város. "Ahol a vízben álló fák vannak" ezt jelenti a név ősi, mohawk indián nyelven. Ahol mindenféle fa, virág, állat (főként mókusok, sirályok, lepkék, mosómedvék, kutyák, macskák) és emberek gyűlnek össze az életet jelentő víz, az Ontario tó partján, hogy új és újabb életet és élőhelyet hozzanak létre. Ahol megfér egymással régi és új, szokványos és extravagáns; békés és lázadó; őslakos, telepes és újonnan betelepülő. Legalábbis egy külső szemlélődőnek ez tűnik nyilvánvalónak.

A Torony a város szinte minden pontjáról látható. Egy tősgyökeres torontói csak gyermekkorából emlékszik vissza a gyorslift gyomorháborgató érzésére, egyébként pedig csak távoli vendégeket hajlandó odakisérni mégegyszer. Habár a gombamód szaporodó felhőkarcolók igyekeznek elnyomni nagyságát, mégis ő a 'A Pont'.  Ez a látvány biztonságos irányt ad az eltévedt idegennek, és lélegzetelállító a kilátás a tetejéről - főleg a forgó étteremből, egy finom, 3 fogásos vacsora közben. A lassú forgás közben hol a nyüzsgő metropolisz és a felhőkarcolókkal megrontott belvárosi kép, vagy a város tüdeje, a High Park, hol kertes családi házakkal teli, rendezett utcasorok, olykor pedig a gyönyörű Ontario tó és a Toronto sziget vagy a távoli öblök egyike bukkan fel a méltóságteljesen forgó étterem-színpad ablakában, madártávlatból, lekicsinyített formában.

Minden megkoreografált, fogyasztói társadalomra jellemző turista élményem mellett az az érzésem, hogy mi játszunk most azon a Torony-színpadon és a miniatűr óriás-város kényelmesen elhelyezkedve, sok-sok szemével figyel minket. A nézőközönség folyamatosan változik. A darab mindig más. A színpad forog, a játszók is cserélődnek. De a Torony marad.

 Ez hát csapongásaim kiindulópontja, történetek forrása és apropója.

2013.augusztus 28.

Ó, ez majdnem olyan, mintha egy török basa tornyosulna fölöttem :) Hát, igen, magas, erős, sziklaszilárd. Legalábbis remélem