Ma azon gondolkodtam el, milyen határtalanul találékony az emberi elme, amikor arról van szó, hogy hogyan alakítsa saját kényelmének megfelelően, de mérhetetlenül felelőtlen módon a természet által egyébként tökéletesre alkotott tájat.

Seasons in the sun - Views of Mimico from Budapest Park
 (Thanks, Andrew for the photos )

Mimicoba, a dél-nyugati városrészbe -amely indián eredetű neve szerint egykor "bővelkedett vadgalambok- ban"-a Budapest parkon át, majd egy gyönyörű sétányon vezet az út az öböl partján, át a Humber folyón, végig a 'Shared Path'-nak (A közös út) nevezett ösvényen. Óriás kémlelő-sziklák, buja növényzet, titkos kis csalitosok és pompás pillangók birodalmában járunk, egészen addig, amíg a betonportól szürke, fullasztó, dübörgő építkezések országáig jutunk. Az elmúlt néhány évben a terjeszkedő város, megalomániás, természet-közeliségre vágyó, panoráma-hajhász kis csoportjának sikerült marokkói stílusú, felhőkarcoló lakóparkot létrehoznia ott, ahol hajdanán az őslakos indiánok még békében éltek élőhelyükkel. 

Természetes szépség - még mindig tartja magát :)

Szép séta, de szívszorítóan nehéz érzés látni, ahogy a gigantikus betontömbök bekebelezik a cseppnyi ősi szépséget, az igazi életet.Itt vezet keresztül a Niagara vízesés és az Egyesült államok felé vezető többször négysávos autópálya is, amelynek üvöltő zaja mégis megzavarja kicsit a fényűző otthonaikban csendesen pihenni vágyó milliomosok életét. Lehet, hogy ha Mimico munkásnegyed marad, akkor nem lenne ilyen "nagyvilági", de több látszódna a kék égboltból, hallható lenne a csend, a madarak és a fodrozódó víz. Csak az Ontario víztükre csillogna az üvegcsodák szembántó ragyogása helyett. Csupán virágzó, csendes élet lehetne az embertelenség helyett.

Tessék választani!

Jó ez így? Talán idén nyáron még sikerült lencsevégre kapni néhány őshonos madarat, vagy gyönyörködni a selymes fenyő hajladozó ágaiban és a galagonya bokor tüzes szépségében. De már legszívesebben maszkban rohantam volna át a cementfelhőn, füldugóval a fülemben, amikor az építkezések zaján és szemetén át kellett eljutnom a Paradicsom megmaradt kis szeletkéjébe. Vajon mit találok itt jövő nyáron?

Békés egymás mellett élés

Békés egymás mellett élés,szimbiózis.

Tisztelet az iránt, ami élteti az ember lelkét, ugyanúgy mint a testét. Talán tanulhatnánk őseinktől, talán nem kellene rezervátumokba, a hódítók civilizáltnak mondott kulturálatlanságába taszítani azokat, akik jól és okosan szerették ezt a földet.

Mindemellett köszönet Simcoe tábornoknak, hogy elindította innen egy mai, modern nagyváros életét, amit ma Torontónak hívnak - "Ahol a fák vízben állnak."

Fák.........vízben......még mindig :)

Messziről írom e sorokat, miközben körülöttem ugyanilyen rombolás folyik, újjáépítés, modernizáció címén. Sírva hullanak el évtizedes, egészséges fák, s helyükön rozsdavirágok nyílnak, keresztre feszített körtefák próbálnak kétségbeesetten túlélni a benzingőzben. Erről majd egy következő csapongásban írok.

Ma újra visszavágyok Torontóba: szeretném felülről nézni a dolgokat, madártávlatból szemlélni a problémákat és érezni az élő víz és a jókedvű társ lélekgyógyító hatását. Amikor a Beaches, vagy a Harbourfront, vagy akár Mimico környékén sétálgattam,  szinte mindenhonnan láttam a Tornyot-a biztos pontot, ahová mindig visszatérhetek-, s ha nem, az csak azért volt, mert egy kis beugró öböl, vagy néhány gyönyörű fa koronája eltakarta azt. Jó volt látni, ahogyan az emberek önfeledten sétálgattak, kocogtak, futottak, sétálgattak, kerékpároztak, görkorcsolyáztak, kis kedvencet sétáltattak, beszélgettek, táncoltak, sárkányt eregettek a parton, vagy épp óriási buborékokat készítettek vödörből, szappanos vízzel és kötélhurokkal, mindenki örömére és csodálatára, sőt, vizen jártak a menő SUP (Stand Up Paddle) deszkájukon.Gyönyörű szép a Toronto sziget is -egy kis Paradicsom-, télen néptelen, de talán épp ez adja a varázsát.

 Annyi mindent lehet csinálni az Ontario partján! Ha csak üldögélek egy sziklán, akkor is ezernyi csoda vesz körül, hullámok, madarak, bokrok, növények, kavicsok, száraz faág-csodák és sok más is...csak néha figyeltem az elhullatott emberi szemétre. Megannyi színes, városias és kulturális program is akad itt, hogy csak a Jazz Fesztivált, vagy az Iráni hetet említsem az idei kínálatból. Ide azért járnak az emberek, hogy kipihenjék a mindennapok fáradalmait, és boldogság járja át testüket, lelküket. Ez a hely boldogságos :)

Chillout weekend

Summer view from Mimico                                                                Winter view of Mimico

Quiet harbour on the East side-Andrew, what's its name?

Winter on Toronto Island - view of the City

Pebbles and branches

Ez a kép olyan szép :) Csak a kopasz fák sejtetik, hogy nem nyáron készült. Kristálytiszta csípős hideg levegő, szikrázó napsütés és nyugalom körös-körül. Ez a Toronto-sziget, komppal mentünk át ide a városból. Ezen a napon csak néhány bátor ember merészkedett ki a szabadba, néhányan egy furcsa játékot játszottak, a többség viszont inkább meleget és menedéket keresett az egyik nyitva tartó étteremben és például bölény hamburgert majszolgatott egy nagy bögre kávé mellett. Itt most az az érzésem, hogy a kertemből nézelődök, ami pont a tó partján található. Hmmmmm...kicsit meg kéne erősítenem a kerítést :D Majd tavasszal, addig is vissza a forró kávémhoz!