Ma azon gondolkodtam el, milyen határtalanul találékony az emberi elme, amikor arról van szó, hogy hogyan alakítsa saját kényelmének megfelelően, de mérhetetlenül felelőtlen módon a természet által egyébként tökéletesre alkotott tájat.

Seasons in the sun - Views of Mimico from Budapest Park
 (Thanks, Andrew for the photos )

Mimicoba, a dél-nyugati városrészbe -amely indián eredetű neve szerint egykor "bővelkedett vadgalambok- ban"-a Budapest parkon át, majd egy gyönyörű sétányon vezet az út az öböl partján, át a Humber folyón, végig a 'Shared Path'-nak (A közös út) nevezett ösvényen. Óriás kémlelő-sziklák, buja növényzet, titkos kis csalitosok és pompás pillangók birodalmában járunk, egészen addig, amíg a betonportól szürke, fullasztó, dübörgő építkezések országáig jutunk. Az elmúlt néhány évben a terjeszkedő város, megalomániás, természet-közeliségre vágyó, panoráma-hajhász kis csoportjának sikerült marokkói stílusú, felhőkarcoló lakóparkot létrehoznia ott, ahol hajdanán az őslakos indiánok még békében éltek élőhelyükkel. 

Természetes szépség - még mindig tartja magát :)

Szép séta, de szívszorítóan nehéz érzés látni, ahogy a gigantikus betontömbök bekebelezik a cseppnyi ősi szépséget, az igazi életet.Itt vezet keresztül a Niagara vízesés és az Egyesült államok felé vezető többször négysávos autópálya is, amelynek üvöltő zaja mégis megzavarja kicsit a fényűző otthonaikban csendesen pihenni vágyó milliomosok életét. Lehet, hogy ha Mimico munkásnegyed marad, akkor nem lenne ilyen "nagyvilági", de több látszódna a kék égboltból, hallható lenne a csend, a madarak és a fodrozódó víz. Csak az Ontario víztükre csillogna az üvegcsodák szembántó ragyogása helyett. Csupán virágzó, csendes élet lehetne az embertelenség helyett.

Tessék választani!

Jó ez így? Talán idén nyáron még sikerült lencsevégre kapni néhány őshonos madarat, vagy gyönyörködni a selymes fenyő hajladozó ágaiban és a galagonya bokor tüzes szépségében. De már legszívesebben maszkban rohantam volna át a cementfelhőn, füldugóval a fülemben, amikor az építkezések zaján és szemetén át kellett eljutnom a Paradicsom megmaradt kis szeletkéjébe. Vajon mit találok itt jövő nyáron?

Békés egymás mellett élés

Békés egymás mellett élés,szimbiózis.

Tisztelet az iránt, ami élteti az ember lelkét, ugyanúgy mint a testét. Talán tanulhatnánk őseinktől, talán nem kellene rezervátumokba, a hódítók civilizáltnak mondott kulturálatlanságába taszítani azokat, akik jól és okosan szerették ezt a földet.

Mindemellett köszönet Simcoe tábornoknak, hogy elindította innen egy mai, modern nagyváros életét, amit ma Torontónak hívnak - "Ahol a fák vízben állnak."

Fák.........vízben......még mindig :)

Messziről írom e sorokat, miközben körülöttem ugyanilyen rombolás folyik, újjáépítés, modernizáció címén. Sírva hullanak el évtizedes, egészséges fák, s helyükön rozsdavirágok nyílnak, keresztre feszített körtefák próbálnak kétségbeesetten túlélni a benzingőzben. Erről majd egy következő csapongásban írok.

Ma újra visszavágyok Torontóba: szeretném felülről nézni a dolgokat, madártávlatból szemlélni a problémákat és érezni az élő víz és a jókedvű társ lélekgyógyító hatását. Amikor a Beaches, vagy a Harbourfront, vagy akár Mimico környékén sétálgattam,  szinte mindenhonnan láttam a Tornyot-a biztos pontot, ahová mindig visszatérhetek-, s ha nem, az csak azért volt, mert egy kis beugró öböl, vagy néhány gyönyörű fa koronája eltakarta azt. Jó volt látni, ahogyan az emberek önfeledten sétálgattak, kocogtak, futottak, sétálgattak, kerékpároztak, görkorcsolyáztak, kis kedvencet sétáltattak, beszélgettek, táncoltak, sárkányt eregettek a parton, vagy épp óriási buborékokat készítettek vödörből, szappanos vízzel és kötélhurokkal, mindenki örömére és csodálatára, sőt, vizen jártak a menő SUP (Stand Up Paddle) deszkájukon.Gyönyörű szép a Toronto sziget is -egy kis Paradicsom-, télen néptelen, de talán épp ez adja a varázsát.

 Annyi mindent lehet csinálni az Ontario partján! Ha csak üldögélek egy sziklán, akkor is ezernyi csoda vesz körül, hullámok, madarak, bokrok, növények, kavicsok, száraz faág-csodák és sok más is...csak néha figyeltem az elhullatott emberi szemétre. Megannyi színes, városias és kulturális program is akad itt, hogy csak a Jazz Fesztivált, vagy az Iráni hetet említsem az idei kínálatból. Ide azért járnak az emberek, hogy kipihenjék a mindennapok fáradalmait, és boldogság járja át testüket, lelküket. Ez a hely boldogságos :)

Chillout weekend

Summer view from Mimico                                                                Winter view of Mimico

Quiet harbour on the East side-Andrew, what's its name?

Winter on Toronto Island - view of the City

Pebbles and branches

Ez a kép olyan szép :) Csak a kopasz fák sejtetik, hogy nem nyáron készült. Kristálytiszta csípős hideg levegő, szikrázó napsütés és nyugalom körös-körül. Ez a Toronto-sziget, komppal mentünk át ide a városból. Ezen a napon csak néhány bátor ember merészkedett ki a szabadba, néhányan egy furcsa játékot játszottak, a többség viszont inkább meleget és menedéket keresett az egyik nyitva tartó étteremben és például bölény hamburgert majszolgatott egy nagy bögre kávé mellett. Itt most az az érzésem, hogy a kertemből nézelődök, ami pont a tó partján található. Hmmmmm...kicsit meg kéne erősítenem a kerítést :D Majd tavasszal, addig is vissza a forró kávémhoz!

Válasszunk egy képet a mai napra is! Lássuk, mi jut eszembe róla. Még mindig a tegnapi érzések. Magáért beszél, nem?

 "Magáért beszél", because I felt as if something was coming towards my tower with the intention of destroying my sense of humour, however, as the picture shows, this is just a joke, breaking news that won't last longer than a week or so or even less.There is this intention here.....creating an atmosphere of panicking, playing with (or rather against) sheep people's nerves)....just for others' fun....Although...there were Jobbik demonstrations here against Alföldi's (ex Nemzeti Színház director) directing the rock-opera : István, a király with burning red crosses and obvious gay elements 

(I didn't see the play, it was shown on tv on Aug 20th) . The country is divided by such questions, failing to focus on and channnel the anger in questions which are a lot more important,e.g.: determining our children's fate for decades to come. 300 schools will have policemen in the building, 97 still operating without a headtecher appointed - ours included, compulsory ethics or religion lessons in primary schools , for which the parents are obliged to pay for if their child chooses a rare religion , i.e.: the groups wd consist of less than 12 sts; ....sorry for boring you with this.

És a nap még mindig süt, süt a hatásvadászokra és mindenki másra is. És tényleg húzzuk be fülünk-farkunk, hogy baj ne érjen minket??

Ma az indulatok vezérelnek, pedig nem így terveztem. Így indulhat egy nap,vidáman, színesen, Chihuly, amerikai üvegművész perzsa plafonfantáziája képével élve:

Mindig történhet olyasmi ami még az ember nyugodt kis csapongásait is megzavarhatja. Eszembe jut ez a kép, ahol még szerencse, hogy az erős betonfal megfogja a toronyromboló szándékkal berobbanó furgont:

City Tv Center

Ez történik sokszor velünk: elégedetten bandukolunk kényelmes kis tornyunk rejtett zugaiban, vállon veregetjük magunkat sikereinkért, majd hirtelen buldózer módjára betör a köreinkbe valami, ami teljesen övön aluli, tökéletesen idegen a mi világunktól. Problémák, mások által ránk rótt feladatok, tőlünk idegen tennivalók, vagy egyszerűen csak egy idegesítő ember képesek és eltérítenek minket nyugodt, színes világunktól, kizökkenthetnek alakulófélben lévő gondolatmenetünkből. Már ha hagyjuk. Mert a problémákat kezelhetjük, a feladatokat megoldhatjuk, más emberek mosolyától újra felvidulhatunk és pikk-pakk, újra színes lesz a világ....lehet, kicsit más árnyalatokkal, de az nem is baj .

Köszönöm, Chihuly! Törékenynek látszó üvegfaladról lepereg a szomorúság, könnyebben átevickélünk ezen a napon.

Részletek

Amikor először járok egy számomra ismeretlen helyen, főleg ha új nyelvi közegbe is kerülök, olyan sok új információ jut el rövid idő alatt hozzám, hogy képtelen vagyok feldolgozni mindent, csak lubickolok az újdonságokban és csapongok és mindent látni, érezni, tapintani akarok....Azután rájövök, hogy semmit nem figyeltem meg annyira, hogy az megmaradhasson, felidézhető legyen. Amikor egy felhőkarcolókkal teli nagyváros utcáin sétáltam, napokig észre sem vettem, hogy milyen magasak fölöttünk az épületek, és a legritkább esetben néztem föl az égre, vagy előre, messzire. Megmaradtam az utca szintjén, amihez hozzá voltam szokva. Súlyosbító körülmény, hogy képtelen vagyok térkép alapján tájékozódni, főleg menet közben. Így aztán többször kell ugyanazt a helyet bejárnom, megfigyelnem, hogy az igazi színeit felfedezhessem. És még akkor a részletekről, amiben az ördög rejlik, nem is beszéltem :) 

Látkép a városra Mimico városrészből

Vajon melyik az igazi színe? Egyik, vagy másik, vagy egyik sem? Vagy mindig más? Mitől függ ez? Az én hangulatomtól, vagy csak a napszaktól? Esetleg a rossz minőségű fényképezőgépemtől? :D Mint mondtam, eleinte a sok képből semmi nem marad meg pontosan. Azután rájövök, hogy mégis van egy dolog ebben, ami nekem fontos lett és  nem is biztos, hogy a színek azok, amik ebből megmaradnak nekem. Talán nem is az egész kép, csak egy részlete: és most nem a Torony, hanem ez a bokor, ami eredetileg csak részletkérdés volt. Nem is gondoltam volna ...pedig végig ott volt és nem igazán láttam a Toronytól. :) de valójában a részletek azok, amik visszahúznak és visszavezetnek egy helyhez. Vagy egy emberhez.

Kitekintő- CN Tower

Ő ott a háttérben épp megfelel. Menjünk közelebb - igen, elég magas : 553 méter, 1976 és 2007 között a világ legmagasabb épülete volt; CN Tower a hivatalos angol neve, Kanada Nemzeti Tornya, Torontóban, Ontario állam fővárosában áll, amely Kanada legnépesebb városa.

Toronto, Kanada. Kelet-Európából nézve sokaknak álomvilág. De ha ott vagy, kiderül, hogy nemcsak egy másfajta világ, de sok-sok világ és kultúra békés találkozóhelye ez a város. "Ahol a vízben álló fák vannak" ezt jelenti a név ősi, mohawk indián nyelven. Ahol mindenféle fa, virág, állat (főként mókusok, sirályok, lepkék, mosómedvék, kutyák, macskák) és emberek gyűlnek össze az életet jelentő víz, az Ontario tó partján, hogy új és újabb életet és élőhelyet hozzanak létre. Ahol megfér egymással régi és új, szokványos és extravagáns; békés és lázadó; őslakos, telepes és újonnan betelepülő. Legalábbis egy külső szemlélődőnek ez tűnik nyilvánvalónak.

A Torony a város szinte minden pontjáról látható. Egy tősgyökeres torontói csak gyermekkorából emlékszik vissza a gyorslift gyomorháborgató érzésére, egyébként pedig csak távoli vendégeket hajlandó odakisérni mégegyszer. Habár a gombamód szaporodó felhőkarcolók igyekeznek elnyomni nagyságát, mégis ő a 'A Pont'.  Ez a látvány biztonságos irányt ad az eltévedt idegennek, és lélegzetelállító a kilátás a tetejéről - főleg a forgó étteremből, egy finom, 3 fogásos vacsora közben. A lassú forgás közben hol a nyüzsgő metropolisz és a felhőkarcolókkal megrontott belvárosi kép, vagy a város tüdeje, a High Park, hol kertes családi házakkal teli, rendezett utcasorok, olykor pedig a gyönyörű Ontario tó és a Toronto sziget vagy a távoli öblök egyike bukkan fel a méltóságteljesen forgó étterem-színpad ablakában, madártávlatból, lekicsinyített formában.

Minden megkoreografált, fogyasztói társadalomra jellemző turista élményem mellett az az érzésem, hogy mi játszunk most azon a Torony-színpadon és a miniatűr óriás-város kényelmesen elhelyezkedve, sok-sok szemével figyel minket. A nézőközönség folyamatosan változik. A darab mindig más. A színpad forog, a játszók is cserélődnek. De a Torony marad.

 Ez hát csapongásaim kiindulópontja, történetek forrása és apropója.

2013.augusztus 28.

Ó, ez majdnem olyan, mintha egy török basa tornyosulna fölöttem :) Hát, igen, magas, erős, sziklaszilárd. Legalábbis remélem